Dr. Mollay Jánosné Madas Gabriella okleveles erdőmérnökre, a soproni erdők hűséges gondozójára emlékeztünk a Madas család leszármazottaival közösen, akik a TAEG Zrt. vendégszeretetét élvezték Sopronban.
Október 13-án a Madas család tagjai, barátai és tisztelői, a Soproni Egyetem és a Tanulmányi Erdőgazdaság kollégáival közös megemlékezésre gyűltek össze a soproni Szent Mihály temetőben. Köveskuti Zoltán erdőgondnok gondolatit követően a résztvevők a megemlékezés virágait helyezték el a Muck-Mollay családi síremlékénél. A különleges esemény a Károly-magaslaton folytatódott, ahol a Látogatóközpont oktatótermében családi emlékek, régi családi képek és térképek mellett osztották meg a jelenlévők emlékeiket Gabi néniről, a Muck család életéről és elevenen élő közös emlékeikről.
Szenthéné Madas Anna a megemlékezésen elhangzott gondolatai:
„Kedves Egybegyűltek!
Örömmel és hálával jöttünk össze Mollay Jánosné, Madas Gabriella sírjánál, hogy születésének 100 éves évfordulóján megemlékezzünk róla és kicsit az egész Muck-Madas család őseiről is. Mi, testvérei gyerekei Keresztkének hívtuk őt, mert többünknek keresztanyja volt, de mind a 8 unokatestvérnek egy kicsit pótmamája is volt, mikor Sopronban töltöttük csodálatos gyerekkori nyarainkat.
Visszagondolva, életét röviden jellemezve, a hűség és a szolgálat jut eszembe először róla. Élete végéig hűséges volt Istenéhez és református vallásához. Hitvalló keresztyénként segítette egyházát a legnehezebb időkben is.
A sors, mint minden 20. század elején született és a századot végig élt embernek, sok nehézséget tartogatott., édesapjuk korai elvesztése, Világháború, testvérek hadifogsága, szocializmus 40 éve, ő mindvégig imádkozva, töretlen hittel végezte munkáját. Idős korában, a testi hanyatlást is megadóan vette tudomásul, soha nem panaszkodott, mindig a jót, mindig Istent látta a történésekben is.
Hűség a családhoz. A három Muck testvér, András, László és Gabriella korán elveszítette édesapját, Muck András erdőgondnokot. Gabriella édesanyja mellett felnőve, őt mindenben segítve, élete végéig mellette állva sikerült a nehézségeket legyőzni. Minket, mint testvérei gyerekeit sajátjaként szeretett, soproni nyaralásaink alatt sokat vitt ki az erdőbe, akkor még lovas hintóval és szerettette meg velünk a soproni tájat, erdőket, embereket.
Hűség választott hivatásához, az erdészethez. Bár 1940-ben, érettségi után, nő létére még nem juthatott be az erdészeti főiskolára, 1951-ben megnyílt előtte a főiskola kapuja és négy év múlva erdőmérnökként folytathatta nagyapja és édesapja munkáját a Hegyvidéki Erdészetnél: ahol 4 év múlva erdészetvezető lett. Innen ment nyugdíjba is.
Kedves versével emlékezzünk rá Áprily Lajos tollából:
Engem az erdő véd s szeret,
utaimon erdők kísértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyők is. Égig értek.
Drága Keresztke! Amíg élünk szeretettel emlékezünk rád!”
