Mindennapi életünkre nagy hatással van az időjárás. Amióta azonban korszerű eszközökkel percről percre tudjuk követni a meteorológiai elemek alakulását, és különböző forrásokból kapott értesítések segítségével fel is tudunk készülni az időjárás hirtelen változására, talán alkalmazkodóbbak lettünk. De vajon az állatok is fel vannak készülve a számunkra is meglepő kihívásokra? Arra, hogy az évszakok összemosódnak – ezen a télen például alig fagyott, és havat is csak kevés helyen láthattunk az országban?
Magyarországon, a mérsékelt klímaövben az évszakok ciklikussága alapjaiban meghatározza az állatok életét. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a gerincesek – főleg az emlősök és a madarak – tavasszal hozzák utódaikat. Ez annak köszönhetően alakult ki az evolúció folyamán, hogy a nyári táplálékbőséget maximálisan kihasználhassák. Nyár végén és ősszel már a tartalékok gyűjtése és a túlélés kerül fókuszba: ki-ki a maga módján, de minden állat a télre készül. Az állatvilág alapvetően három stratégiát követ: egyes fajok helyben maradva alkalmazkodnak a hideghez és a kevesebb táplálékhoz, mások jobb körülményeket keresve vándorolnak, a harmadik csoport pedig az anyagcserefolyamatokat lassítva elvonul, rövidebb-hosszabb „téli álmot alszik”. A vándorláshoz tartalékok kellenek éppúgy, mint a hibernáltan eltöltött hónapokhoz. De még a helyben maradó, el nem vándorló állatok többsége sem bírná ki tavaszig csak a téli természet nyújtotta táplálékon.
Az átlagokban tapasztalható téli enyhülés az egyre gyakoribb és súlyosabb szélsőségekből tevődik össze. A szokásosnál enyhébb tél megzavarja a vegetációt, beindítja az élettani folyamatokat (rügyek fejlődése, nedvkeringés), mint ha tavaszodna, ezért a későbbi fagyoktól maradandó károsodást szenvedhetnek a növények. Az állatok bioritmusát és hormonháztartását is sokkolhatja a hektikus időjárás. A téli álmot alvó emlősállataink, például a sün és a denevérek készülnek az elvonulásra; testük szöveteiben annyi energiát halmoznak fel, hogy szervezetük képes legyen átvészelni a szűkös időszakot.
Ha azonban túl későn érkeznek meg a tél első fagyos éjszakái, akkor az állatok nem kapják meg azt az ingert, amely figyelmeztetné őket a téli álomra vonulásra. Tovább maradnak fent és hosszabb ideig használják készleteiket, amit a táplálékszegény időszakban már nem tudnak pótolni, emiatt idővel legyengülnek.
Amennyiben a hőmérséklet a téli időszakban tartósan fagypont fölé ugrik, akkor a már téli álomra elvonult állatok idő előtt ébredhetnek, túl korán beindulnak az életfolyamataik. Ha ez egy hosszan tartó meleg hullám miatt többször is megtörténik, az akár a hibernálódott élőlény pusztulásához vezethet. A denevérfajok erre kifejezetten érzékenyek, mivel kevés a raktározott energiájuk, ébredés után azonban nem tudnak táplálkozni, mert a táplálékbázisuk nagy részét kitevő repülő rovarok még nem aktívak.
Forrás: Ezt a cikket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2023/1 számában olvashat.
Fotók: Horváth Zsolt, Zsigó György
A hazai és a nálunk vendégeskedő (vonuló) madaraknak az enyhe tél kedvezhet, ugyanakkor veszélyes is lehet rájuk. Számukra nem a mínuszok, a havazás vagy a befagyott élővizek rejtenek veszélyt, hanem a korai fészekrakás. A korábban költeni kezdő madarak fiókáinak tömeges pusztulásához vezethet egy hirtelen érkező fagy.
A vonuló madarak klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának folyamatát jelzi a télen is itthon maradt fehér gólyák egyre növekvő száma. Ezek a madarak mérlegelve a hosszú repülés veszélyeit és a helyben maradás kockázatait, megtagadták a több ezer éve beléjük kódolt vonulási parancsot.
Az enyhe tél a nagyvadfajaink aktivitására van a legnagyobb hatással. Télen a szarvas, az őz és a vaddisznó csökkenti a mozgásterét, minimalizálja a táplálék keresésére fordított energiát. Ők hagyományosan csapatokba verődve, etetőhelyek közelségében vészelik át a telet. Urbanizálódott világunkban már az emberre is rá vannak utalva, ezért nagyon fontos a vadászatra jogosult gazdálkodók téli takarmányozási munkája.
Az enyhe időjárásnak köszönhetően nagyvadfajaink többet mozognak, akár nagyobb távolságokat is megtehetnek, és időben eltolódó jelentős károkat okozhatnak az erdőn és mezőn egyaránt. A vaddisznó utódai február végén, március elején jönnek világra, így számukra kedvező lehet az enyhe időjárás, hiszen növeli a szaporulat túlélésének esélyét. Egy kései havazás vagy zord fagy viszont elpusztíthatja őket. A természetnek szüksége van, illetve lenne a télre és a tél adta lehetőségekre: rejtekhelyre, pihenésre, egy kis téli lelassulásra.
„Megremeg a nyúl. Fázik. Jó volna aludni. Melegen takargatta a hó, akárcsak az őszi vetést. Nyugodtan lehetett. Fagyos a hó, nincs az a halkan settenkedő veszedelem, amelyet már messziről el nem árulna a ropogása” – írja Zsindely Ferenc Isten szabad ege alatt kötetének Tél című novellájában.
A tartamos téli fagyok elmaradása az áttelelő rovarkártevők és a paraziták elszaporodásának is kedvez, ez pedig később erdővédelmi és vadegészségügyi problémákhoz vezethet. Az emlősöket követve, a kullancsok nyugalmi állapotukból kiléphetnek és aktívak lehetnek a tavaszias időjárásnak köszönhetően.
A klímaváltozás enyhébb teleket eredményez, de a szélsőségek, a kiszámíthatatlan időjárás a gyakorlatban még pusztítóbb lehet, mint a zord telek, amelyhez a hazánkban őshonos állatok nemzedékeken keresztül alkalmazkodtak.
Bár az erdő állatai is biztosan örülnek, ha nincs csikorgató jeges tél, a vastag téli szőrzet vagy a puha tollakkal bélelt odú valószínűleg nem azt az érzést nyújtja, ahogy ősi tudásuk és ösztöneik alapján készültek a télre. A mérsékelt övi éghajlaton élő állatok legtöbbje jól tud alkalmazkodni a változó viszonyokhoz, de sok jövevényfaj is új otthonra talál itt az enyhe telek miatt, versenytársai lesznek a természetes fauna tagjainak, és sok közülük új terhet ró a növényvilágra. Tél kellene az embernek, tél kellene a természetnek és az állatoknak is. Tél, amikor tartósan hideg van.
Dr. Takács Viktor és Preisinger Márk TAEG Zrt.