Az erdei túrát általában úgy tervezzük, hogy az útvonala érintsen vízvevő helyet, ahol felfrissülhetünk. A forrásoknak, mondhatni, személyiségük van, név szerint említjük őket, és jó hírükről, olykor átmeneti kiapadásukról mesélünk, ám mindig bizakodóak vagyunk, hogy újra megerednek. Legyünk akár természetjárók, akár nem, a forrásban mindig a megújulást látjuk.
Híres a tisztaságáról
A Természetbarát-forrás a Soproni Parkerdő egyik forgalmas helyszínén található. Sopronbánfalva felől akár személyautóval, a Fáber-réttől erdei ösvényen, a Hétbükkfától vagy a Várhelyről pedig turistaúton elérhető. Vízgyűjtő területe átfedésben van a Szalamandra-tóéval, de mélyebb, és nyomás alatt lévő földtani rétegekből táplálkozik, így elhúzódó aszályos időszakban is megbízható a vízhozama. A tó keleti oldalán található kiépített forrás első foglalását a Természetbarátok Turista Egyesület végezte 1950-ben. A bő vízhozamáról és tisztaságáról híres forrást a 20. század első felében Orvosi-forrásnak hívták, mert az 1931-1932-es kolerajárvány idején a lakosság innen jutott tiszta vízhez. A forrás környezetét a TAEG Zrt. 2013-ban felújított esőbeállóval, tűzrakó helyekkel gazdagította.
A víz korunk egyik legféltettebb természeti kincse. Szerencsések vagyunk, hogy a Kárpát-medence felszín alatti és felszíni vizekben egyaránt gazdag. Hazánk helyzete a források számát és a vízminőséget tekintve is kedvező. Ezeknek az értékeknek a megőrzése közös érdekünk, amelyhez a forrásterületeken található erdők is hozzájárulnak.
Csak a Soproni-hegységben több mint 30 foglalt forrás található, amelyeket jelentős vízhozamuk mellett turisztikai értékük miatt, vagy kultúrtörténeti emlékként tartunk számon.
Minden forrás „eleven emlék”, amelynek a gondozásával az erdőterületen gazdálkodó Tanulmányi Erdőgazdaság és több civil kezdeményezés is foglalkozik. Van olyan forrás, amelynek egy iskola a gazdája, hiszen a Deák-kúthoz mindig visszatérnek a soproni licisták, a Fehér Dániel-forrás pedig Firbás Oszi bácsi emlékkövével együtt erdészgenerációk emlékhelyévé vált Görbehalom határában. Források, kutak, aknák – mindnek van saját története. Több mint 6500 forrást tartanak számon Magyarországon. Ha a természetvédelmi törvény hozamra vonatkozó 5 liter/perc előírását szigorúan vesszük, akkor valamivel több, mint a felét tekinthetjük a törvény erejénél fogva „ex lege” védett forrásnak. A forrás a felszín alatti talajvíz, rétegvíz vagy karsztvíz állandó vagy időszakos felszínre törése. A források azonban nem csupán víztani, felszínalaktani és tájképi értékek, élőhelyi jelentőségük is van, ezzel hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez.
A felszínre törő víz, illetve a forrástól eredő erek, a párolgó víz olyan paradicsomi környezetet teremt, ahol a legmelegebb nyári napon is menedéket találnak az erdei állatok, és a legforróbb napokat is átvészelik a növények.
Tavaly az aszály miatt a legtöbb forrás vízhozama elapadt vagy időszakosan megszűnt. De bizakodásra ad okot, ha a forrás környezetében még nedves a moha, csillognak a kövek, vagyis a víz ott van, csak már nem volt ereje a felszínre törni. Az erdész tudja, hogy amíg a forrás folyik, a patak csörgedez, addig van elég víz a talajban a fák gyökerei számára is. De tapasztalatból tudjuk, hogy a legtöbb forrás nem örök, gondozni, tisztítani kell őket és a környezetüket, hogy sokáig tudják az odalátogatók szomját oltani, frissíteni a fáradt túrázókat. Előfordulhat, hogy vastag lombtakaró fedi a vízgyűjtő területet, emiatt nehezebben szivárog a talajba az utánpótlást biztosító víz, vagy egy kiadós nyári eső után lezúduló sárlavina eltömíti a forrás gyűjtőmedencéjét.
Szomorú tapasztalat, amikor szándékos rongálás okozza a forrás megszűnését, de a természet által okozott átmeneti vízhiány mellett ezek a rongálások is helyreállíthatók, mert a legtöbb forrásnak szerencsére van gondos gazdája.
Van, aki felfrissülni áll meg a forrásnál a napi túrája során, mások üvegekben viszik haza a gyógyító forrásvizet. A forrásvíz mennyisége és minősége sok tényezőtől függ. A mélyből feltörő források, köztük a karszteredetű vizek összetétele többnyire állandó, fogyaszthatóságuk általában jól ismert. Az erdei források jelentős része ugyanakkor a felszínközeli talajrétegből táplálkozik, ezért vizük minőségét nagyban befolyásolja a csapadékmennyiség, és a csapadékkal esetlegesen beoldódó szerves és szervetlen szennyezőanyagok. A bevizsgált, ihatónak nyilvánított – Ivóvíz táblával jelölt – forrásvizeket időnként ellenőrzik, hogy bármilyen egészségre káros összetevő kizárható legyen.
A minősített forrásvíz összetétele azonban akár már másnapra is megváltozhat, ezért ha a forrás környezete egy kiadós eső után saras, vagy egyéb szennyeződésre gyanakszunk, csak saját felelősségre fogyasszuk.
Mielőtt innánk belőle, érdemes jól megvizsgálni a kulacsunkba töltött víz szagát, színét, megnézni a lebegőanyag-tartalmát, és még a kristálytisztának tűnő vízben is lehetnek kellemetlenséget okozó baktériumok. Ha ismerünk is megbízható minőségű forrásokat, a túrára érdemes mindig magunkkal vinni egy palack ivóvizet arra az esetre, ha nem tartjuk ihatónak a forrás vizét. Az állami erdőket kezelő erdőgazdaságok, az ökoturisztikai szereplők és civil szervezetek sokat tesznek a források védelme és értékeik megőrzése érdekében, de a kirándulók és természetjárók feladata is, hogy vigyázzanak a forrásokra. Ha lehetőségünk van rá, vegyünk részt a források környezetének és ezáltal a források örökségének megóvásában!
Forrás: Mi Erdőnk 2023/4 szám
