A 2023. évi szarvasbőgés különleges trófeákkal ajándékozta meg a Tanulmányi Erdőgazdaság vadászvendégeit. Az október 8-án tartott trófeaszemle a terítékre került 84 gímszarvas trófeán kívül a barátságról, a vadászok sikereiről és a kísérő szakszemélyzet munkájának elismeréséről is szólt. Az ünnepnapon a vezérigazgatói köszöntőt és szakmai értékelőt a kiállított trófeák megtekintése, majd ebéd követett a Júlia úti vadászháznál. Az eszmecsere, amely a délutánba is belenyúlott, egy gazdag betakarítás élményei mellett már a jövő terveivel is foglalkozott.
Az alábbiakban Dr. Sándor Gyula vezérigazgató nyitóbeszéde mutatja be az elvégzett munkát:
„Mi lehet a titok? Hallunk nehezen eladható szarvasbika vadászatról, bennragadt elejtési kvótákról, nem megérkező vendégekről, direkt elbaltázott elejtési lehetőségről és sok sok mindenről szarvasbőgésre várakozva vagy már túl is jutva azon.
Mi lehet a titok, hogy nálunk a TAEG Zrt.-nél nincs ilyen. Kis túlzással a vendégek egymásnak adják a kilincset szeptemberben, szinte mindenki elégedetten, szép élményekkel és a sikeres elejtés jó érzésével távozik és itt majd ma délután leakassza, elviszi trófeáját, amely bízom benne és hiszem, hogy szép emlékként kerül majd vadászszobája megbecsült helyére.
Mi lehet a titok, hiszen másnak is van szarvasbikája, van vadászháza, ott is jól főznek, még lehet hogy szép erdeje is van kialakítva a vadászatra és esetleg még az is lehet, hogy fölkészült és motivált szakember gárdája is van – ha nem is ilyen jó : )
Akkor mi lehet a titok? A mi titkunk az, hogy szeretjük a szarvast! Szeretjük és féltő gonddal nyúlunk hozzá, dolgozunk érte. Szeretjük és alig várjuk, hogy szeptemberben megszólaljon. Szeretjük és nem bántjuk, akkor amikor már már szinte közellenség. Mert túl sok van. Mert hatalmas vadkárt okoz. Mert baleseti kockázatot rejt. És még hosszan sorolhatnám.
Mi szeretjük a szarvast, féltjük, kutatjuk és kicsit már sajnáljuk is. Hogyan lehetett őseink vezérlő állatából, mondakörünk csodaszarvasából, a bátorság jelképéből egyszerre közellenség? Szinte már tűzzel vassal irtandó, modern szóval élve állomány apasztások céltáblája. Mivel érdemelte ki, hogy elrugaszkodjunk hagyományainktól és lassan ellenséget, pusztítandó ellenséget lássunk benne!
Mi szeretjük a szarvast és bár gazdálkodunk vele, nem ejtjük el, nem lőjük le, pláne nem agyon, nem hasznosítjuk, nem, mi vadászunk és vadásztatunk rá, mert szeretjük a szarvast és a vadászat legnagyobb ünnepének ezt az éppen csak elmúlt gyönyörű szeptembert gondoljuk. Nekünk most van karácsony, születés- és névnap és minden ünnep, hiszen hódolhatunk a legnagyobb kiváltságnak, ami lehet egy vadászéletben, szarvasbikára vadásztathatunk és olykor-olykor vadászhatunk is.
Köszönöm, hogy ezt az ünnepet, ezt a szeptembert is vadászvendégeinkkel együtt élhettük meg újra. Hogy kitartottak mellettünk, a még mindig tartó háború ellenére, az élet aprócseprő nyűgjei ellenére, ezt az évről évre megújuló életigenlést mi vadászok megint csak együtt ünnepelhettük szeptemberben.
Nézzük hát a XVII. trófeaszemlét a számok tükrében. A TAEG Zrt. Síkvidéki erdészetének területén az idei bőgési idényben 63 vadászvendéget fogadtunk és 67 (72) bika került terítékre. Itt az átlagsúlyunk 6,55 kg, míg az elejtett bikák átlagkora 8 év. A bikák 66 % (64) érmes, sajnos idén nem volt aranyérmes trófeánk, de 12 ezüst és 32 bronzéremmel büszkélkedhetünk. Idén sikerült 13 db 10 év vagy a fölötti bikát terítékre hozni. Az idei itteni legnagyobb bikánkat pedig Josef Kink úr ejtette el, aminek tömege: 9,93 kg (205,69 IP). Külön gratulálunk neki!
A Soproni Erdészet területén 17 (8) bika került a bőgési időszakban terítékre. Itt az átlagsúly 6,4 kg (5,7), míg az átlag kor 8,1 év (7,9). Egy arany, két ezüst, illetve kilenc bronzéremmel az érmes arány 70 % (három bronzérem – 43 %). Az itteni legnagyobb trófeatömegű bikát 11,16 kg-al (215,9 IP) Alexander Aichmair úr ejtette el, neki is őszintén gratulálunk!
A nyers számok után szakmai munkánk értékelése következne, mit végeztünk és hol tart szarvasgazdálkodásunk, elemezhetnénk az idei felrakást, boncolgathatnánk a selejtezés hosszútávú hatásait és leginkább kihangsúlyozhatnánk, hogy idén is vártuk, és ismét sikerült, hiszen lett egy aranyérmes trófeánk. Ezt azonban én idén is meghagyom mindenkinek házi feladatnak és a trófeák nézegetésekor zajló szakmai beszélgetések témakörének.
Azonban az elvégzett munka nagyságát mégiscsak szeretném néhány számmal alátámasztani. A Síkvidéki Erdészetnél, ehhez az eredményhez idén 362 kimenetel tartozott az egy hónap alatt és 63 vadász volt eredményes! Az elmúlt tíz évben a kezdeti 62 bika átlagos trófeatömege 6 kg volt, most a 67 bikáé 6,55 kg, az akkori érmesarány 58% volt, most 66%. A Soproni erdészetnél pedig az akkori 5 bika átlagos trófeatömege 4,6 kg volt, míg most ez a szám 6,7 kg, de már 17 bikára, az érmes arány 20% volt, most pedig 70% és a 17 bikát 11 vendégünk hozta terítékre. Nem akarom folytatni a számmisztikát, de talán annyi látszik, hogy nem rontottunk el semmit.
Szeretném megköszönni hivatásos vadászaink családtagjainak a türelmet és lemondást, amivel részükről a szeptember jár. Szeretném megköszönni az utánkeresést végző kollégáknak, hogy idén sem volt elveszett, rútul pusztult sebzett szarvasbika. És természetesen minden kollégámnak köszönöm, nem csak azt, hogy kitartó munkával és szakmai hozzáértéssel gazdálkodtak a szarvassal és hogy etikusan vadásztatták idén is a Fővadunkat, hanem azt is, hogy a visszajelzések szerint szép emlékek részesei voltak és úgy vadásztattak, hogy az méltó volt a magyar vadászati hagyományokhoz és a TAEG Zrt. hitvallásához is. Mert mi szeretjük a szarvast!
Köszönöm vadászvendégeinknek, szakmai partnereinknek, kollegáimnak és mindenkinek, aki ma megtisztelt minket azzal, hogy eljött hozzánk és velünk ünnepel! Ezennel a XVII. Trófeaszemlénket megnyitom! Minden kedves vendégünknek kellemes időtöltést kívánok és szeretettel invitálom Önöket 12 órától egy ebédre és egy kötetlen baráti beszélgetésre. Köszönöm, hogy meghallgattak. Üdv a vadásznak, tisztelet a vadnak!”
