Az erdőgazdaságok által kezelt erdőkben, parkerdőkben, így a Soproni-hegység vagy a Fertőmelléki-dombsor erdeiben is számos ilyen virágos kirándulóhelyet találunk, amelyek természetvédelmi oltalmat élveznek. A tél elmúltával virágba borul a természet. A kora tavaszi fajok a fák, cserjék lombfakadása előtt sietve hozzák virágaikat, majd termést és magokat érlelnek, hogy aztán a következő tavaszig a talajba visszahúzódva várakozzanak türelmesen.

Sok növény erejét a talajban meghúzódó hagymájából nyeri, mely tápanyagraktárként funkcionál. Az olvadozó hó alól elsőként bújik ki a vízfolyások menti ligeterdők és üdébb gyertyános-tölgyesek éke, a tavasz hírnöke, a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis). A növény mutatós fehér virága februártól akár áprilisig is viríthat. A tudományos nevében lévő „nivalis” kifejezés is a hóra utal, ami virágának színére és egyben korai virágzására is vonatkozik.

A régi idők emberei sokszor felgereblyézték a hagymáját, mert abban fájdalomcsillapító hatóanyag is van.

Helyzetét később tovább nehezítette az is, hogy virágzása egybeesik a nőnappal, ezért előszeretettel gyűjtötték az ünnep előtt az erdőkben. Ennek következtében a növény természetes állományai jelentősen megritkultak hazánkban, ezért 2005-ben védetté nyilvánították. Egyetlen tő természetvédelmi értéke 10 ezer forint. A hóvirágokkal csaknem egy időben kezd nyílni a sötét ibolyakék virágú ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). Vöröses szárán fürtvirágzatot alkotnak hatágú csillagra hasonlító virágai, innen kapta a nevét. A szintén hagymás növény méretében is hasonlít a hóvirágra, és azonos módon is terjednek

Toktermésüket májusban érlelik, az abból kipotyogó magjukat pedig magas tápanyagtartalmú, kocsonyás anyag borítja, amelyet népiesen hangyakalácsnak (ún. elaioszómának) nevezünk. Nem véletlenül, mivel szívesen fogyasztják a hangyák, sőt a téli éhezés után a legfontosabb táplálékaik közé tartozik.

A hangyák taktikája az, hogy a magokat, akár nagy távolságokat is megtéve behordják a bolyba, megeszik róla a hangyakalácsot, és a megtisztított magot – mely számukra már fölösleges – leteszik valahol a közelben, ezzel hozzájárulva a növények terjesztéséhez. Ez a tevékenység azért is hasznos, mert amíg a hangyakalács a magon van, addig az nem tud kicsírázni, tehát szükség van egy segítő partnerre, aki szorgosan eltávolítja azt. Ezzel a szimbiózissal a hangya és a terjeszkedni kívánó növények egyaránt jól járnak. Az előzőekhez ugyancsak hasonló termetű és élőhelyigényű a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). A vele egy családba (amarilliszfélék) tartozó hóvirággal akár össze is keverhetnénk, de a tavaszi tőzike bókoló virága szélesebb, a lepellevelek csúcsán pedig világoszöld vagy sárgás foltok találhatók. Hazánkban az egyik legnagyobb állománya a csáfordjánosfai Tőzikés erdőben él. Ez a több mint 20 hektáros lenyűgöző keményfás ligeterdő a Répce folyó partján terül el. Az erdőben élő kocsányos tölgyek, magyar kőrisek és vénic-szilek akár a 250 éves kort is elérhetik.

Hazánk erdeiben vannak közismert „zarándokhelyek”, ahonnan régen csokorba kötve vitték a városi piacra a téli szürkeségből kibomló színpompás tavaszi virágokat.

Jelenleg a területen megvalósuló természetvédelemért a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, a természetközeli erdőgazdálkodásért pedig a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. felel. Az erdő öreg fái az egykori földbirtokos Simon család tagjainak a nevét viselik (Elemér-fa, Ödön-fa, Csilla-fa). Tavasszal megjelennek az erdő káprázatos díszei, a tavaszi tőzikék, és egyes években négymilliós egyedszámot is elérő fehér szőnyeget alkotnak. A szárazabb élőhelyek növényei közül néhány, szintén egész hamar megmutatja színpompás virágát. A sziklagyepeken, legelőkön, karsztbokorerdőkben és ligetes, melegkedvelő tölgyesekben nyíló tavaszi hérics (Adonis vernalis) aranysárga virágait már március elejétől egészen május közepéig láthatjuk. A bokrosodó növény szárán sűrűn helyezkednek el összetett, finom sallangokra osztott levelei.

A héricsek nemzetsége (Adonis) a nevét a görög-latin mitológiából ismert Adoniszról kapta, aki egy ellenállhatatlanul szép pásztorfiú volt.

Vonzerejével Aphroditét is elbűvölte, aki beleszeretett, ám féltékeny férjének, Arésznak bosszújával nem számolt. Korábbi kedvese ugyanis dühében vadkanná változott és megölte Adoniszt, kinek kiontott véréből gyönyörű virágok nőttek. A hazánkban védett tavaszi hérics erősen mérgező növény, ám gyöktörzsét, a benne lévő vizelethajtó és szívnyugtató hatóanyagok miatt korábban nagy mennyiségben gyűjtötték. Legelőkön való elterjedését is mérgező mivoltának köszönhette, hiszen az állatok nem ették meg, sőt szárát még a széna közül is kiválogatták. Leánykökörcsinekkel (Pulsatilla grandis) is találkozhatunk kirándulásaink során a kora tavaszi időszakban. A növény különleges stratégiával védekezik a tavaszi éjszakákon jellemző fagy ellen: sűrű szőrtakaró védi a túlzott lehűléstől.

Nevét az ótörök „kök” szóból eredeztethetjük, ami magyarul kéket jelent, utalva a virágok halvány ibolyakék színére.

A virágokban található feltűnő sárga porzók és a nektárképző mirigyekből áradó illat magához csalogatja a hidegebb napokon is repkedő poszméheket és dongókat. A szorgalmas rovarok a beporzásért cserébe finom nektárt gyűjthetnek. A növény friss levelei a virágzás után kezdenek kifejlődni, kezdetben szőrösek, majd fokozatosan lekopaszodnak és elszáradnak. Mérgező növény, ám a népi gyógyászatban hasznosították teáját asztmás görcsök és fejfájás csillapítására. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Az ébredező természet színpompás növényeinek listája szinte kifogyhatatlan, most csak néhány gyöngyszemet emeltem ki közülük. Töltsünk sok időt a természetben, és fényképezőgép vagy akár mobiltelefon segítségével fedezzük fel a lakóhelyünkhöz közeli, tavasszal ébredező erdők-mezők értékeit. Akár családdal érkezünk, akár az erdőgazdaságok által szervezett programok keretében kirándulunk, tartsuk be az erdei viselkedés írott és íratlan szabályait!

Kis Enikő, Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt.

Lapszemle: A Mi Erdőnk folyóirat 2025/2. számából

Fotók: Keresztes Kristóf, Kis Enikő, Pellinger Attila, Sosztarich Krisztián

Pin It on Pinterest