„Amikor közeledik a nyár, a szép idővel egyre több városlakó indul szabadidejében a természetbe. Azonban az erdő – a kikapcsolódni vágyó turisták mellett – elsősorban állandó lakóinak otthona. Az állatok, akik ebben az időszakban nevelik utódjaikat, ilyenkor sokkal érzékenyebbek élőhelyük zavarására. A madarak vagy épp a kotorékot ásó emlősök könnyen elfutnak az ember elől, míg fiókáikat, kölykeiket biztonságban tudják. Így tesznek az őzek is, akik május-június folyamán ellik meg 1-4 gidájukat. Az őzek nem építenek menedéket, így a gida születés után lábra állva követi anyját. Az első néhány napban azonban lábai még nem elég erősek, a fiatal állat gyakorlatilag védtelen. Élete első néhány hetében képtelen elfutni a veszély elől, inkább meglapul, míg anyja elszalad és próbálja magára vonni a ragadozók, vagy épp az ember figyelmét. Az állatszerető természetbarátok minden évben sok ilyen „elhagyott” őzgidát vesznek magukhoz kirándulásaik során. Ezeket az állatokat a veszély elmúltával visszatérő anyjuk így nem találja. A hazavitt állatoknak aztán a nemzeti park igazgatóság munkatársai vagy az állatvédők segítségével próbálnak „jó” helyet találni. Sajnos a napi 24 órás törődést és figyelmet igénylő fiatal gidák felnevelése még tapasztalt szakember számára is nehéz és kétséges sikerű feladat. Ráadásul ezeknek az őzeknek életük hátralévő részét – azaz gyakorlatilag egész életüket – fogságban kell leélniük. Kérjük tehát, ha ilyen elhagyottnak tűnő őzgidát találnak, ne fogják meg, ne vigyék haza, hagyják őt ott, ahol az anyja hagyta. Vissza fog térni hozzá.” (Forrás: DDNP)
Évente visszatérő kérdés az erdőjárók felől: mit csináljunk ha „árva” őzgidával vagy vadmalaccal találkozunk? A válasz egyszerű: nézzük meg mert aranyos és hagyjuk ott mert az anyja arra vár, hogy mi távozzunk és ő visszajöhessen kicsinyéhez. Zárt erdőterületen, a közlekedési utaktól távol csekély az esély, hogy ebben az időszakban elárvult állatot találunk. Természetes viselkedés, hogy a szarvasfélék kicsinyeiket elfektetik vagy a kisállatok reflexből lelapulnak ha megilyednek. Ha ilyennel találkozunk ne az legyen az első gondolatunk, hogy „meg kell menteni”! Inkább nézzünk körül és ügyesen távozzunk az állatok életteréből, hogy azok folytathassák napi életüket.