Az I. világháború után Sopronba költözött Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola erdőmérnöki karának a gyakorlati oktatáshoz szüksége volt tanulmányi erdőterületre. A választás a Sopron város tulajdonában lévő úgynevezett „hegyvidéki” erdőre esett, amelyből 3 425 kataszteri holdat (1270 ha) hasítottak ki erre a célra. Ez a tanulmányi erdőgondnokság azonban kicsinynek bizonyult és nem elégíthette ki az egész ország részére szóló erdőmérnök képzés igényeit.
A városi erdőknek 1945-ben történt államosítása után – az előbbi hiányosságot részben pótolva – a város egész erdőgazdaságát tanulmányi erdőgondnoksággá alakították át. Az erdőgazdaság szervezetileg és üzemi szempontból az állami erdőgazdaságokhoz tartozott, tanulmányi vonatkozásban viszont az Erdőmérnöki Főiskolához kapcsolódott.
Az erdőgazdaságok 1950-ben történt átszervezésekor az erdőgazdaság tanulmányi jellegét megszüntették és a volt Sopron városi és a város környékén található erdőkből, továbbá a Nagycenk és Sopronkövesd körül fekvő erdők hozzácsatolásával, kialakították a Soproni Állami Erdőgazdaságot. Ekkor a soproni fűrészüzem is az erdőgazdasághoz tartozott.
Ez a tanulmányi feladat nélküli állapot azonban nem tartott soká, mert egy évre rá a Földművelésügyi Miniszter rendeletével megalakult a Tanulmányi Állami Erdőgazdaság azzal a céllal, hogy az akkori „Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Kara, a Soproni Erdészeti Technikum és a Soproni Erdészképző Iskola részére biztosítsa az üzemi gyakorlati oktatás széleskörű lehetőségeit, a jogelőd Soproni Állami Erdőgazdaság üzemi feladatainak egyidejű elvégzése mellett.” A rendelet szervezeti és működési szabályzatot is tartalmazott, ami 1953-ban pontosításra került. Ebből két fontos és a mai napig élő részt szükséges kiemelni:
Az egyik az, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzat szerint a Tanulmányi Erdőgazdaság olyan tervkötelezett vállalat, mint bármely más állami erdőgazdaság, tervezési, számviteli és ügyviteli módszerei azonosak az állami erdőgazdaságokéval, de termelési feladatait, valamint beruházási szükségleteit az oktatási cél határozza meg. Tehát már az alapításkor megfogalmazódott az az elv, hogy a gyakorlati oktatás csak akkor lehet hatékony, ha az működő vállalati keretek között zajlik.
A másik lényeges momentum pedig, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzat egyértelműen kimondta, hogy a Tanulmányi Erdőgazdaságot – mint elsősorban gyakorló és bemutató gazdaságot – minta erdőgazdasággá kell fejleszteni.
Az 1953-as esztendő – a végleges szervezeti és működési szabályzat megalkotásán túlmenően – abból a szempontból is fontos volt, hogy ekkor bővült az erdőgazdaság területe a Röjtökmuzsaj és Iván községek környéki erdőkkel. 1954-ben a korábban elcsatolt fűrészüzem újból az erdőgazdasághoz került, majd 1955-ben erdészeti gépállomással bővült a vállalat. Ezzel gyakorlatilag felállt a Tanulmányi Erdőgazdaság máig működő területi és tevékenységi struktúrája.
Friss hír
TŰZGYÚJTÁS
